Erre-arra barangolva, magyar régi képregényeket keresgélve, már megint az olaszokba botlottam.

-----

Mindig is nagy lelkesedés fogott el, ha kezembe került a Füles Rejtvényújság lapjairól Fazekas Attila egyik munkája, a Mindennap merénylet, Nemere István tollából adaptálva a Füles újság lapjain, ami 1978-ban jelent meg.

Egyszerűen, kiskamaszként csak tátott szájjal ámultam, amint a képregény oldalairól szinte leszaladtak a hetvenes évek rajzolt autócsodái... Döbbenet, hogy lehet ennyire szépen visszaadni egy autó vonalait, a száguldások illúzióját, szinte érezve a gumikerekek égett szagát, pár grafikus vonallal.

Haladva a történettel, kézigránát robban,

s miközben a robbanás zajától csengő füllel, lapozunk a következő események felé, hátha megint valami klassz autót illusztrál a rajzoló, ráismerhetünk a képregények, francia hatásaira. Megállapított tény, hogy Fazekas követve a nyugati képregények világát, rajzaiban sok esetben visszacsengenek, Doc Justice kalandjai. Bejött a francia stílus.

Remek választás volt, Raffaele Carlo Marcello-t követve a francia rajzolók képi világát átvenni... !!!

Na, de, könyörgöm!!! Marcello tudtommal olasz volt...

( nemhogy olasz, de ráadásul még Tex képregényeket is rajzolt )

És akkor, ott is vagyunk a kezdeteknél, hogy olasz...

Olasz képregényekből, sajnos nem sokkal bővelkedhetünk. A fent említett rejtvényújság közölt pár rövidebbre szabdalt képregényt a vadnyugat történetéből, illetve egy Strippy nevű leány két kalandját, cím szerint, Sztrippi mint mesterdetektív, és Sztrippi: A bőrálarcos-t. (magyarban Strippy-ből Sztrippi lett )

A történetek érdekessége, hogy 1968-ban adta ki a két Strippy történetet, az 

Arnoldo Mondadori Editore.

Mint jegyezve van, Miniseria, (18,5x24 cm-es méretben) füzetenként 48 beloldallal, ami azt jelenti, hogy az első részt 48 oldal helyett összeollózták 20, míg a második részt szintén 48 helyett, 30 oldalasra törték át a Füles oldalaira. Viszont a Képregénymúzeumon szereplő alkotók listáját, kicsit ki kell egészíteni: P. Ren, azaz Renate Pfeiffer és T. Antony mint Antonio Toldo és Enrico Bagnoli stimmel, de a második epizódnál a rajzolók változtak.

Ezt igazolva íme egy oldal a képregényből:

Ez a két Strippy képregény egy hat füzetből álló sorozat két darabja volt. A másik négy, szintén két-két epizódot megélt fumetti. Az egyik sorozat a Nic Cometa. Forgatókönyvírója, Pier Carpi a Mondadori kiadó Batman-történetek forgatókönyvírója, 

rajzolója Sergio Zaniboni, akinek neve a Diabolik és Tex képregények rajzolójaként is ismert lehet, míg a másik rajzoló a Strippy első képregény alkotója, Antonio Toldo.

És most kerültünk vissza a körünk elejére. Mindig is nagy élvezettel lapoztam, mind Fazekas - Mindennap merénylet, illetve a 70-es évek francia, olasz, belga rajzolók autóinak ábrázolását. 

Nic Cometa-nak egy nagy álma van, mégpedig, hogy autóversenyzővé válik. Miután a Monzai versenyen kedvencének a híres Ferrari-pilótának, Franco Latorre-nak szurkolt, egy autogramm kérés után Nick, Franco Latorre műhelyben hamarosan Ferrari szerelővé válik..., és az oldalakon csak jönnek a szebbnél szebb autócsodák rajzai...

Ez az egész úgy hangzik, mint egy Michel Vaillant történet, csak ez az olaszoké. Elolvasva, nagy kár, hogy csak két részt ért meg a sorozat. De örömömre szolgál, hogy ennek a Nic Cometa-nak a történeteibe botlottam a magyar sajtót böngészve. És, ha már autó, autóverseny = sport, akkor a sajtó neve: Nemzeti Sport.

Ráadásul mindkettő megjelent a Nemzeti sport oldalain magyarul a 70-es évek elején epizódonként 12 részben. Egy rész két oldalnyi képregényt takar.

(Megjegyzem, még két másik képregényt is találtam a lapban a 70-es években, az egyik a Stimfli a sztár, avagy egy futballzseni tündöklése és bukása, rajzolta : Csermák Antal, illetve Bajnokcsere Lengyel Gyula rajzaival. )

A Mondadori Editore 1968-ban jelentette meg a két Nic Cometa történetet, a Strippy-vel megegyezően 48 oldallal történetenként. Ebből is sikerült a magyar sajtó lapjaira két megollózott történetet fabrikálni 24-24 oldallal.

Címei:

Az üstökös,

Nic Ponza újabb kalandja

(hahaha, Cometa-ból nem tudom, hogy lett Ponza)

Íme:

A képregény sorozat további érdekessége, hogy eredetileg a Mondadori Editore fekete-fehérben adta ki, de 1970 és 1971-ben a dánok Pilote és Tintin Magazinja,

a Fart og Tempo színesben közölte lapjain.